Gyenge szívében megfogalmazódott egy kérdés, de el is illant, mikor egy fehér valami ugrált el előtte. Nem látta mi az, de utána ment, benézett a végtelen borostyán közé, fák mögött mászkált, mint valami lidérc, de végül egy sírkő mögött lelt rá a fehérségre. Egy fehér nyúl remegett a fűben, szemeiben egy végtelen történet látszott.Úgy döntött magával viszi. Fel kapta a nyuszit és tovább indult.
Leült a fülkébe és a fehér nyuszit simogatta, ujjaival dörzsölgette apró füleit, egy dalt dudorászott neki:
' nyúl és macska,
házban laknak,
volna benne minden,
rajtuk lakkcipő, cilinder,
néha így álmodom. '
A fülkéből figyelte közben a suhanó fákat, számolta a megállókat. Itt a végállomás, de a nyuszi még mindig a kezében volt. Ott volt mikor a metróra szállt, és ott volt, mikor az iskola utcájához ért. Belépett a kapun, és megkereste az osztályt, leült a hátsó padba, és a nyuszit babusgatta. Rengeteg új arcot látott befutni az osztályterem ajtaján, mindegyikőjük derűsen mosolygott, megölelték egymást, pacsik csak úgy csattantak. Ő is elmosolyodott, és tudta, hogy jól döntött. Életében először, nincs hiba a döntésében. Vicces új társai szóval bírták, és mikor már észbekapott, a téren ült velük, mezítláb, egy-két csésze tea társaságában. Akkor már kicsit sem érezte azt a bújkáló félelmet a lelkében, és meglátta, hogy nincs már az ölében a kis fehér nyuszi. Köd előtte, köd utána, talán már sosem látja viszont.szevasz tavasz, aliz kétsége elugrált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése