és nemvolt olyan dolog, amit ilyen odaadással és szerelemmel műveltem volna. ilyen igazán izzó tüzes szerelemmel. már 4 és fél éve ez a mindenem.
olyan görcsösen szorongattam ezt a szerelmet, hogy volt, hogy majdnem kicsúszott a kezeim közül, de volt olyan is, hogy beleégett, vagy épp befásodott.
végül megértem rá, és a sok idegeskedés, munka és depresszió meghozta gyümölcsét.
fényképész lettem.
azt hittem, majd a kapuban fogsz várni. a két év alatt folyamatosan abban a hitben éltem, hogy:
igen, ha vége lesz, ha végre a kezemben tartom ezt a fránya kék könyvet,
majd visszatérsz egy ölelésre.
és majd a kapualjban vársz.
és majd megölelsz.
megölelsz.
megölsz.
megölsz most kicsit, hogy nem vigyorogtál rám.
hogy nem mondtad, milyen büszke vagy.
szevasz tavasz, kitűzök még pár célt.
hátha az egyik végén mégis majd ott vársz a kapualjban egy ölelésért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése