pretending we're so happy

~ boldogság

  ~ homály

~ feledés

~ bolondulás

~ egyedül boldogulás

Az a fene nagy üresség, tér a szívedben felemészt, meghasít, gyötör.

Lépj tovább, és lélegezz! 

Boldogulj egyedül, bolondulj a barátaidért; feledd a múltat, s vele összes bánatod. Merülj tejfehér homályba, hogy másoknak hiányozz, s légy újra önmagad.

Légy boldog;

ez az egyetlen dolog, amit soha senki nem vehet el tőled, úgy, ahogy engem sem.

szevasz tavasz, aliz voltam.

whiteness

Hófehér.

Hófehér minden, mi kedves a szívnek.

Pont ilyen fehérnek érzem magam. Akkor jövök, mikor senki sem vár már. Elborítom a lelkeket, eltakarom a szíveket. Feledésbe marad minden mi jó, mi fáj.. minden, ami ábránd.

Belefeszül a tüdőd, megremeg a vállad, csontjaid vacognak. 

Félek, hogy túl sok vagyok csöpp felednek. 

Félek, de jó, hogy megszerettelek

Talán csak véletlen érzem, hogy közös az elme, hogy közös a gond. Talán bajomkodás lesz, talán csak pár hónapig, talán holnapig. Régóta vártam. Félelmetes, hogy egyáltalán átélem. Szükségem volt rád, hogy rájöjjek a saját kis hibáimra, hogy rájöjjek mennyivel többet érek mint amennyire gondoltam. 

Akarok egy vödör narancsot és egy beszélgetőpartnert. Most.

szevasz tavasz [bár itt lennél], aliz voltam: )

Those hopeless place

Olá!- csak ennyi jött ki belőlem, hogy lássátok még élek. Szeretnék továbbra is itt maradni.

Viszont van egy 'DE'.

Sajnos hiányzik pár bolond, akiktől sosem vártam, hogy egyszer majd ott hagynak és várják, hogy kössön a beton a lábujjaim között. Úgy tűnik elérték, amit maguk sem akartak.
 Nem leszek már senki művésztársa.
Nem lesz már senki a kis tanítványom.
Nem leszek már senki legjobb nővére.
Nem lesz már a fogadott kisöcsém.
Nem leszek már senki felejtője.
Nem lesz már olyan jó sosem a palacsinta.
Nem leszek már senki mosolya.
Nem lesz már senki a kis vörös szörnyem.


 Lesz akit át tudok ölelni, és sírva borulok a vállára. Mégis hamis lesz az egész. Sosem lesz a régi, így nem keresem az újat. Már lassan három teljes éve ugyanaz a dal jár az elmémben.. ugyanaz a hang suttog, minden egyes nap. Sosem tudtam, miért kell sírnom értük, mi a fenéért húzom az agyam ezzel az egész 'barátság' témával. Aki van, az van. A többinek be sem kellett volna mutatkoznom anno' '86-ban. (*röhög*) Erőlködni lehetne, de már betelt a pohár és egész egyszerűen fáj, ha még egy kört futok. Várom, hogy otthon legyek, és végre megölelgessem azt a kettőt, aki vár is.


Addigis; itt maradok, és minden nap 4 óra után, végre szembe sétál velem egy igazi mosoly, amitől az enyém is kerekedik. (szeretlek)


 szevasz tavasz, aliz voltam.

liszteszsák

' Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger: ))

Valahogy a reggeleim sosem tűnnek úgy, mintha megoldódnának a problémák. Fájnak az emberek, fájnak a részletek. Újra itt vagyok, itt tartok.

Hiányzik a legesleg, hiányzik az otthonom. Jó itt, de vannak emberek, akik miatt kicsit kevésbé. Hiányzik a két lisztes fazon. Sajnos még fog is jó ideig.

Rájöttem ezen a héten, hogy az sokkal, de sokkal jobban tud fájni, ami még létezik, de tudod sosem lesz ugyanolyan. Nem lesz már boldog, nem lesz már felhőtlen. Csakis kizárólag szürke és esős. Sajnálom, hogy szánalom ég a szemeikben, sajnálom, hogy a szívemben még mindig ott a helyük.

De tudjátok mit? Élvezem, hogy itt vagyok, élvezem, hogy minden egyes nap újra szerelembe esek.. Hol a várossal, hol az emberekkel, hol Vele.

Élvezem ha fáj is, minden egyes frázis.
Élvezem ha szanaszét tép a honvágy.
Élvezem, ha minden nap éri az ajkam.
Élvezem, ha bele betegszem a hiányukba.
Évezem, ha nincs utómunka.
Élvezem, hogy még mindig hozzá bújhatok.
Élvezem, hogy lélegzem.

puszi Kecskemétnek


szevasz tavasz, aliz voltam

the hardest thing i've ever known

i woke up feelin heavy hearted

Ez az egyetlen sor, ami most eszembe jut. Lassan minden el is tűnik és mára, amit a világ minden kincsénél jobban akartam, a világon a legijesztőbb fogalom lett.
Elhagyom ezt a helyet, valami szebbért. Igazából izgatott vagyok, félek, boldog vagyok és még emellé csalódott. Sosem hittem, hogy lesz olyan, hogy megijedek egy változástól.

Félek, mert nem tudom mi vár egy teljesen új városban.
Izgulok, mert lehetséges, hogy egyszer ettől a ténytől leszek a legnyugodtabb.
Boldog vagyok, mert akik az ország túlsó felén várnak, azok csakis kizárólag rám várnak. És én minden erőmmel őket imádom.
Csalódott vagyok, mert én úgy gondoltam, hogy szeretnek az emberek, és félnének elveszíteni a segítségemet. Ehelyett, most egy mocskos nagy lyuk tátong bennem, amit újabb hónapok fognak begyógyítani. Írnivalóm sincs. Megszakadt bennem valami.

Lényeg hogy ők hárman mindig hazavárnak.





szevasz tavasz, aliz voltam.

státusz: maradandó

ha elromlott, javítsd meg
ha megszeretted, szeresd továbbra is
ha megutált, szeresd továbbra is

Nem igazán tudok mit mondani, sajnos őket elvesztettem, de valamiért mégis keresem a társaságukat. Mókás a szituáció. Keresek, de nem találok, ők nem keresnek, és sosem találnak. Valamiért nekik minden olyan, mint egy alma. Kívül ragyog, belül pedig vagy mérgezett, vagy rohadt. Persze én vagyok a boszorkány, aki átnyújtja a kukacos almákat.

Ilyenkor részben kicsinek és elveszettnek érzem magam, részben pedig veszettül szárnyalónak és boldognak. Elveszett vagyok, mert nem itt lenne a helyem. Kicsi vagyok, mert csak értékesebb életek voltak rám hatással. Szárnyalok, mert Ő velem van. Boldog vagyok, mert mindezeket átélem.



A maga tökéletlenségével, elvarázsol a saját létem és magával húz a boldogságba.






szevasz tavasz, aliz voltam.

felvettek

Életművész alapszak, ' hogyan legyünk életünk végéig élőek ' szakirány.

Sosem fogom feladni egyik álmomat sem. Ami elég erős kifejezés, hiszen egybesűríteni egy rózsaszín pónit és egy koszos panel macskát elég vicces.
A maga szépségében fogom az álmaimat megőrizni.
Lesz kertem, lesz lovam, lesz kutyám és macskám. Fényképész műtermem és egy koszos panellakásom. Lesz egy erkély, ahol a reggeli teámat szürcsölgetem majd, és a vállamon egy óriási színes papagáj fog csücsülni, akit Bélának fogok hívni. Lesz egy szobám, ami szivaccsal lesz kibélelve. Lesz egy szobám, ahol a legjobb barátom falfirkái lesznek. Lesz egy szobám, ahol a fal tenyér nyomokkal lesz tele. Kékkel, feketével, pirossal, sárgával...mindenféle színnel. Lesz egy szoba, amiben felépítem a gyermekkorom. Lesz egy szoba, ahol képekkel rakom ki a bútorokat: itt fogok emlékezni minden egyes kattanásra, minden egyes ' ú ez kalács '-ra.
Lesz egy szoba, ami csak a miénk: Kék lesz, mi fogjuk kifesteni festékpatronokkal. A plafonra csillagokat festek, az ablakra pedig zsákot húzok, hogy örülj.
Minden reggel, úgy fogok felkelni, hogy ' ez lesz az utolsó nap '. Talán így lesz értelme ennek az egésznek.
Mert megkérdezte ő is: Mi a célod kicsi lány?!
A válasz persze sehol sincs. Hol lenne? Még a fejemben sincs meg, szívemből pedig nem beszélek. Írok.





szevasz tavasz, aliz voltam.