Van egy saját rajzfilmhős barátom.
Szeretlek tényleg, nálad kevés boldogítóbb dolog van az életben.
Már kezdem azt hinni néha, hogy azon a bizonyos váron belül voltál már első beszélgetésünk óta.
Furcsa volt veled először találkozni, furcsa volt látni, hogy valaki tényleg olyan rajongással vesz körül, és tényleg annyira igyekszik jó lenni nekem.
De vajon valóban ilyen vagy?
Őszinte vagy, megmondod a tutit, hogy mi a mai műsor. Meg hogy mi az ami nem az.
Ezt szeretem, de vajon ugyanaz az ember maradsz, ha még messzebb kerülök, ugyanúgy fogsz keresni, ugyanúgy kapom majd a világháborús(VH) sms-eket?
Remélem így lesz, hiszen ígértél egy beszélő fényképezőgépet, igaz nem a te kezedből szedtem ki. De tudom, hogy megígérted, hogy lesz, akárhogy is, de lesz.
Te vagy aki tartja bennem a lelket, hogy sose adjam fel, szinte már a helyébe lépsz, és úgy érzem, a csillagokról már nem Ő hanem Te jutsz eszembe.
Vajon miért?!
Hát mert nem engedtél írni, ott a sátorban, augusztus este : ) Csak vigyorogni tudtam, egy negatív érzés nem hagyhatta el husi fejemet. Sok energia kell ahhoz, hogy ne gondoljak egy órában rá, te ezt kisujjadból kirázod, egyszerűen nem hagysz gondolkodni, és ez az ami miatt a legjobban szeretlek. Vigyáztál rám, legjobb pár napom volt a Balatonon. Vissza akarom kapni, most rögtön.
Remélem végre olyan bejegyzést írtam, amit eddig is vártál. Mindig mondod, hogy írjak,írjak, de ha egyszerűen épp nincs miről, nem tudok. Most van, mert nagyon hiányzol, de telefonálni nem akarok, mert tudom, hogy könnyes szemmel tenném le, és szitkozódnék még pár sort, hogy miért vagyok itt..
szevasz tavasz, aliz voltam. : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése