péntek a.k.a. senki más

Víz csorog végig a hátamon, hallom jött valaki.
Hálló! Ne, Ne gyere be!
Ú bocs.
Észrevetted már, mennyi gondolatot előhoz a hajmosás? Ez annyira abszurd. Ki az a bolond, aki hajmosás közben is gondolkozik?
Hát én. Ki más?
Már a meleg törölközőt tekerem magamra, mikor feleszmélek. Tényleg egyedül terveztem a péntek estémet?
Nem is válaszolok, szerintem érzed feltevés súlyát. Igazából már csak dacból készülődtem azt hiszem, nem sok kedvem volt bemenni egy olyan helyre, ahol imádom a zenét, de csupa ismeretlen, vagy épp elérhetetlen arc vigyorog.

Félek a bohócoktól. Megijedtem, mikor beléptem az ajtón. Egy ismerős szempár, aki még mindig ugyanazért utál. Mert nem ismer.
Leültem a pulthoz, kikértem a kólám, és azt szürcsöltem, miközben lábaimban éreztem a dallamot. Az első koncertnek vége lett. Én még mindig csak mosolygok az összes emberre, várom a következő fellépő bandát. Nincs senki körülöttem, mellőlem egy nem várt hang szól:

Élvezted kicsi lány?

Csak egy mosollyal válaszoltam, de valahogy sikerült belekavarodni a beszélgetésbe. A legkülönlegesebb boldog szülinapi kívánságot kaptam meg ettől a fiútól, az énekestől.

Csörög a telefon, nagybátyám az. A második ember aki gondolt rám. Sietek, csodálkozva néz, miért voltam én egyedül koncerten?
Lényegtelen, menjünk bulizni! Csak egyszer leszel 18 éves, és mi most azt kicsit előre megtáncoltatjuk.
Mikor beértünk a helyre, már éreztem azt hiszem, hogy ma még történni fog valami világraszóló esemény.
Életemben először működött a megérzésem. Találkoztam jó pár ismerőssel tény, de amikor vele találkoztam, az volt az igazán meglepő.
Megláttam, és odarohantam hozzá, pedig emlékszem, mennyire utáltam kislányként. Mindig bántott, de jó pár év elteltével viszont jó barátok lettünk. Kevés fiút láttam, aki bevállalja a bocsánatkérést. Konkrétan ő az egyetlen.
Elmentünk, meghívott inni, de nem kértem, inkább csak úgy beszélni volt kedvem, mókázni.
Szeretem, mert következmény nélkül megölelhetem. Letörölhetetlen mosolya van, akárcsak nekem.
Aztán olyat mondott, amit soha többé nem felejtek el:

Köszönöm, hogy mindig mosolyogsz rám, husi.

Rajta kívül egyetlen ember volt képes ezt megköszönni nekem, ugyanígy.
Ez volt a legszebb ajándék, két év veszteség után.




szevasz tavasz, aliz voltam.