2011. január 29., szombat

amikor már csak a hab hiányzik.

Kitörnek belőlem az indulatok, fájó megszólalások minden egyes pillanatban.

Tényleg engem kell céltáblának használni?

Ilyen hidegbe ráadásul. Mindig csak elbotlok, megcsúszok, mert hideg van, és befagynak a tócsák, amikre aztán hópelyhek sokasága hullik le a messziségből.
Legalább ha nyár lenne, nem lenne esélyem se elesni.. vagyis, ha jobban belegondolok.. ismerem magamat, nagyon jól tudom, hogy bármikor, bárhol, bármilyen körülmények között sikeresen elzúgok.
Így volt ez a lovakkal, a gitárral, a továbbtanulási álmokkal, a barátokkal, és valószínűleg így lesz ez a fényképezéssel is.

Inkább nem is áltatom magam.

Volt egy-két szép pillanatom a srácokkal, de valljuk be őszintén semmi esélyem.
Nézzünk szembe a tényekkel. Ez olyan mintha azt mondaná bárki, hogy még lehetőségem lesz megölelni a legjobb barátomat, amikor tudom nagyon jól, hogy ez nem kivitelezhető.
Vannak olyan dolgok, amik talán tényleg csak álmok maradnak, és hiába küzdünk oly annyira értük. És talán nem csak szerelem terén vannak meg azok a bizonyos ' felesleges körök '.
Az a bibi ezzel csak, hogy annyira akarom, és már olyan sokat kellett kihagynom, és feladnom. Annyira de annyira fájna. Kifejezhetetlenül.
Arról nem is beszélve, hogy az a sok ember, aki támogat most csalódni fog bennem. Ráadásul nem is kicsit, hiszen én papolok mindig arról, hogy nyugodtan kell lenni, küzdeni az álmainkért, mert tényleg megéri.
Ahogy az ábra is mutatja, én koppanok ezek után a legnagyobbat. Hazudtam mindenkinek magamról, hogy mit érdemes csinálni az életükben. Egy csalónak érzem magam, a blogot, a képeimet, az egész életemet, és beleértve a vágyaimat is.

Ennek ellenére, nem leszek olyan butácska libus, hogy ne adjam be a pályázatot, vagy épp a jelentkezésemet a főiskolára. Ez most csak azért van, mert leesett, hogy mire vállalkoztam, és hogy mivel nézek szembe három hónap múlva.
Ha sikerem lesz, törlöm a blogot örökre, a régi csalódásokat ezzel együtt, és hogy valaha volt egyszer egy olyan ember, aki félt attól, hogy sosem éri el a célját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése