Úgy tűnik nem kell nekem döntenem.
Lassan sétált az utcán, talpa érezte a térkő domború széleit, haja sütkérezett a napfényében, puha kezei érezték a szél játékosságát, de ennek a napnak is, mint mindegyiknek vége lett. A nap elbújt, és nem akarta többé a lány haját simogatni. A szél elcsendesedett, már nem suttogott verseket, és a cipő is nyomni kezdte lábait. Valami történt, aztán vége lett, és újra kezdődött az elejétől.
Arca kivirult, nyaka sem állt már görcsben, és a tüdejében olyan tiszta levegőt érzett, mint még soha. Éjszaka, amikor csak egyedül mászkált, már nem bántotta kétség, vagy szenvedés. Tudta mit akar, és mit fog tenni. Nem bánta már, ha fáj gyenge lelkének, nem félt már annyira a jövőtől.
Leült a város egyetlen dombjára, és a csillagokhoz fordult: Jó lesz ez így?
A csillagok nem feleltek, de fényük oly csodás volt, betakargatták az eget és elnyomták a jelzőlámpák fényét is. Válasznak vette, és tudta, nem lesz csalódás, mert elolvasta már ezerszer a könyvet... Amiért megküzdünk és megszenvedünk, az az álmunk, és az álmunk megkaparintása sosem lehet csalódás. Tévedés talán, de még mindig hisz a csillagokban, tiszta csillogásuk elvesz minden rosszat, és nem hagynak maguk után mást, mint eufóriát.
Egy évvel ezelőtt, ugyan itt ült, és az apró fények választ adtak a kérdésre. Úgy is történt, visszakapott mindent, igaz gyötrelmes napokat élve meg, barátok és társak nélkül. De újra tudott mosolyogni. Az ösztönei azt súgták: küzdj az emberekért, küzdj azért, aki vagy, vagy aki valóban szeretnél lenni!
Megfogadta a tanácsot, és most hiába ül megint a dombtetőn; boldog. Megérte szenvedni, mert a végén elnyerte azt a hatalmas dolgot, amit viszonzásnak hívunk. Újra megtalálta a barátait, újra tudtak nevetni, újra tudtak beszélgetni az élet jövés-menéséről.
Most ugyanott ül igaz. De nem fél, hogy szenvedni fog, mert most nincs egyedül. Mellette kuporog az összes pajtása, és most ők játszák az érzékeket. Az egyikkel lát, a másikkal hall, a harmadikkal érint. Nem kell neki dönteni, rájuk hagyatkozik. Tudja, hogy ha szenvedés is marad az egészből, akkor is boldog lesz, mert ezt együtt csinálták végig.
szevasz tavasz, aliz ül a dombtetőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése