Ahogy a hajamból a festék fakul, úgy fakulnak az emlékek és tisztul a szívem. A víz mossa le a koszt és a port, a nem maradandó dolgokat, és ezek mind-mind lefolynak a csatornába.
Ujjaimmal igazgatom a már száraz és vörösesen csillogó hajam, jobb oldal, bal oldal, jobb kéz, bal kéz, hanyatt és előre dob, aztán előre és hátra dob. Kész. Nem kell most fonogatni a gondokat az ujjaim körül, nem kell bodorgatni a kisujjamra a babahajakat. Most csak így leendegve, semmi plusz hajlakk, semmi hab, semmi külön speckó cucc. A festék így is eleget takar az igaziból.
Vagy inkább az igazimat mutatja, nem úgy mint az eredeti unalmas szürkés barna hajam.
Bercivel meghódítjuk nyugatot, és reméljük mindketten elégedetten, és vidáman térünk haza. Semmi kétség, semmi megbánás, csak örömség. Pazarlunk pár expot a városra.
szevasz tavasz, aliz nem tudja mit csinál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése