Annyiszor bújtam a saját mosolyom mögé, és annyiszor kebelezett be az élet, és köpött ki megrágva, hogy el sem hiszem, hogy itt tartok.
Megtörtént az elmúlt másfél év. Ha ez nem lett volna, akkor most nem lennék ilyen hihetetlenül boldog.
Az utolsó fél évben megküzdöttem mindennel, amivel emberfia meg tud. Szinte már nem is láttam az alagút végén a fényt, csak csináltam, mentem előre, igyekeztem. Aztán mikor kicsit úgy éreztem, hogy hiába, akkor ütött be, hogy minden a régi.
Feltűnt, hogy mellettem vannak, akik igazán hiányoztak. Előttem volt minden, amit végig jártam, és minden, ami jöhet, ha így folytatom a továbbiakban.
És így is fogom. : )
szevasz tavasz, aliz még mindig kicsattan: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése