2012. október 15., hétfő

végtelen

~ Emlékszem, mikor arról a lányról meséltél:
Nem hiszed, de én éreztem rajta, hogy mennyi keserűség és mennyi bánat lakozik a lelkében. Sosem tett volna olyat, amit a szíve diktál.
El tudod ezt képzelni? Azt tenni folyton, amit az eszed akar és kíván?
Én ekkor ezt válaszoltam: Nem, de nem is akarom.

Pedig nagyon sokáig így volt, én voltam az a lány, és féltem attól a tempótól, amit  szívem diktál. ~



Hullámzó test a vízen. Csak lebeg, sodródik a türkiz fodrokkal. Karjait széttárva simogatja a kék tükröt, néhol érdesen megkarcolja ujjait, de a test mégis csak melegszik, ki nem hűl, és mosolyog. Derekán fénylik a Hold fénye, bőrét a só puhítja. Még csukva a szeme, nem néz az égre, csak érezni akarja azt a végtelen óceánt, ami körül öleli.
A víz tartogat számára meglepetéseket, veszélyt, még talán egy csekély szenvedést is, de ő csak lebeg, és érzi, ahogy a tenger hullámai simogatják. Ahogy fülében morajlik a kékség, hallja minden csillag énekét, hallja minden apró teremtés szívdobogását.
Lelke kézenfogva sétál az érzéssel a mélykék tükrön, keresi a csillagok fénylő játékát, és figyeli a horizontot. Egy öreg hajót pillantott meg. Szakadt, kosztól sárga vitorlákkal, hínáros, és algától zöldülő horgonnyal, és egy aprócska lyukkal a hajófenéken. Lassan és hosszan süllyedő hajó ez, mégis ezen a gyönyörű kéken úszik. Talán ez az óceán igazi valója, ez a rozoga hajó, de az igazság az, hogy a víz ezt is körülveszi, s az érzés, így is különlegesnek látja.
Vajon laknak a hajón matrózok, utazók vagy bárki más? Vajon érdemes-e álmodozni afelől, hogy újra teljes pompájában fogja szelni ezt a végtelen mélységet?
Akármi lehetséges a világ peremén. 
A hajó is és a test is el tudna szakadni a kéktől. De akarnak ők elszakadni ettől a hihetetlenül végtelen mindenségtől?

A hullámokon nyugvó test, még mindig a víz szorító ölelésébe bújik,  hajó pedig ugyanott áll, lehorgonyozva, lassan fulladva. Az érzés pedig már rég a vízbe olvadt.
Nem történik semmi. A szél néha megfújja sima bőrét, néha belekap a rongy vitorlákba. A hold és a csillagok fénye játszik rajtuk.
Ők pedig élvezik, hogy teljesen elvesztek a végtelenbe.








szevasz tavasz, aliz lélegzik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése