Óramű pontossággal pattant ki a szemem.
Felültem az ágyon, a takaró a lábam köré gyűrődött.
Beletúrtam a hajamba, hogy lássak is valamit. Csak a redőnyön átszűrődő fények táncoltak a falon.
Már megint ez a furcsa érzés, hogy nem vagyok egyedül a szobában. A nyakamon érzem hűvös szuszogását.
Inkább visszafekszem. Azzal a lendülettel visszadőltem a párnámra, becsuktam a szemem, a hajamat kihúztam a nyakam alól és megfogtam a kezét.
Átfordultam a másik oldalamra.
Az orrunk összeért, és libabőrös lettem. A szabad kezével magához húzott, és homlokon csókolt. Hozzábújtam, szorosan öleltem, mintha az életemet óvnám. Még mindig csukott szemmel gabalyodtam bele.
Látni akarom - gondoltam, és kinyitottam a szemem.
Mikor megláttam az idegent, egy pillanatra megijedtem.
Ki ez? Vagy egyáltalán miért néz rám így?
És hogy hívják, és mit tett velem?
egyikre sem tudtam a választ. Mégis még mindig belé kapaszkodtam.
Fülembe súgott egy történetet egy lányról, aki az álmait kergette, de sosem érte el őket.
Ujjaival terítette szét tincseimet a párnán. Megcsókolt.
Olyan volt, mint egy szem cseresznye. Édes. Meleg. Friss. Tavaszi.
Felriadtam álmomból. Két lábra álltam, és nyújtózkodtam egy hatalmasat.
Nem tudom ki volt ő.
Talán csak egy szem cseresznye.
szevasz tavasz, aliz már nagyon várt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése