Megfogta kezem és szorította.
Vállaink összeértek, hajunk egymásba fonódott.
Egy vörös, egy barna tincs. Felváltva gabalyodott beléjük ezernyi virágszirom. Egy méregzöld, és egy halvány zöld szempár.
Legalább ha egymásra néznének, meglátnák a titok nyitját.
Most egymásra hagyatkoznak. Nincsenek képzeletbeli lovak, és farkasok..Még az őzek is elszaladtak. Most csak ketten vannak. Félnek egymástól, ugyanakkor féltik is a másikat.
Hová tűnik a szép?
Hová tűnik a rossz?
-Majd ő megválaszolja!
-Ki?
-Hát mi, kedves Alzi!
Nem fogtam fel az álmomat, csak annyit tudok, hogy olyan dolgokba vágok bele, ami meredek lesz ugyan, de szép út lesz.
Szép lesz minden megálló, de a végállomás lesz a leggyönyörűbb. Kattanhat a zár.
szevasz tavasz, elmúltál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése