hidegmeleg, inkább meleg

Érzem a számmal, érzem a libabőrt, érzem ahogy futkos, érzem ahogy hozzám búj, érzem ahogy átölel, vállaimat szurkálja jeges ujjaival.
Hideg, mint régi jóbarát.
Ilyenkor csak ő vigyáz a képzeletemre, felkavarja a gondolatokat, már meséket látok, hallok, ízlelek. Aztán észre veszem, hogy kiégett a fény. Se belül, se kívül. Sötétség, akit én nem szeretek, bár jó barátja Hideg úrnak.
Nem kérhetem, hogy válasszon köztem, és a Sötétség között, ezért inkább elviselem, és az ölébe dőlök.
Kétszínű vagyok, de őszinte. Legalább én nem palástolom, hogy van, amit palástolok.
Bonyolult felfogás nemde?
Már megszokhattad kedves: )
Inkább itt hagyom mindkettőt, odaszólok, hogy várjanak, és megyek hozzád egy kósza pusziért.
Rájuk csukom az ajtót, hideg és sötétség most egymást ölelve összegabalyodik az ágyamon, szinte hallom, ahogy kuncognak. Nem bírom elviselni boldogságukat, illedelmesen elsétálok, észre sem veszik.
A kapunál áll, és figyel, minden lépésemet megjegyzi, s fejében újra és újra lejátssza. Látszik rajta, sugárzik, hogy mennyire. Remélem ő is látja, ahogy a szemem is mosolyog rá.
Amikor beengedem, forró leheletét érzem a nyakamon, még a kisujjam is beleremeg, annyira vártam.
Ez nem kétség, ez nem csak játék most. Ez szín tiszta szeretet. Inkább szerelem. Szerelmes vagyok az érzésbe, abba melegbe, ami átjár. Ami mindent túlél.
A gond az, hogy talán lesz idő, mikor már megéget, és az már fájna.

Ne hagyd, hogy kicsit is fájjon.




szevasz tavasz, aliz voltam.

Egyszerűen átérzem.
Itthon mécsest gyújtok.
Szarból épült ez a világ is, ilyenkor nincs mit mondani.
Megakad a lélegzet..és az ő torkukon szorul a hurok, amit mások érdemelnek.

A hosszú út végére, emlékül.

ami a tanulság

Az ember másoktól sosem tanul. Inkább eltapossa ugyanazt az utat, amit mások oly nehezen jártak be. Hol rögös, hol sima, hol hullámzó, hol csak lefelé tart, hol van kitérő, hol pedig csak stoppolunk, és várunk.
De semmiképp sem ugyanazt az utat járjuk. Hányszor kaptunk jó tanácsot, és tagadtuk meg fejünkben, míg a szánkon a következő szavak estek ki: Köszi, megfogadom.

Egyszerűen nem tudod úgysem megfogadni. Ha igazán éled az életed, sosem fogod. Sajnos, vagy nem sajnos, hiába mondassz bármit, amitől jobban érzem magam, képtelen vagyok megfogadni. Egy belső késztetés az, amitől a saját utam járom.

Persze mint mindenhol, itt is vannak kivételek. Azt hiszem, akárhányszor esünk pofára, az elején mindig valaki megmondta.. most gondolkozz el ezen, hagyok időt, nem tűnik el a blog sem..
Oké, most gondold végig, hányszor idéztél volt barátot, szerelmet, elvesztett szeretteidet. Megvan?
Na éppen erről pötyögök, hogy mennyire hálátlan népség vagyunk mi emberek. Amíg megvan mindenünk és mindenki, aki fontos számunkra, nem igazán értékeljük azok segítségét, tanácsait. Mikor már nincs visszaút, és nem tudunk rükvercbe váltani, akkor botlunk nagyot egy buckába, amit mások már kilométerekről láttak, de mi még azért sem kerüljük ki!

Feladni sosem kell semmit. Ha te is annyira szeretsz buksira koppanni mint én, akkor vagy igazán érző lélek. Lehet, hogy már lilul a fejed, zöldül a térded, és kékül a könyököd.. Bármi történjék is, mindig lesz olyan, aki megpuszilgassa őket. És többnyire figyeld meg, az az ember lesz, aki azelőtt, azt a megfogadandó tanácsot adta. Amondó vagyok, hogy Ő az igaz barátod.

: )



szevasz tavasz, aliz voltam.

tartózkodj

Menj minél messzebb a vágánytól, még elsuhan melletted az életed.

Sosem kértem, hogy legyél olyan, mint Ő. Talán a saját kis világomban eldöntöttem, hogy te vagy Ő. De akkorsem kértelek. Tényleg.
Sosem kértem, hogy azt mondd a legjobb barátod vagyok.
Sosem kértem, hogy mindig keress.
Sosem kértem, hogy elgyere.
Csupán annyit kértem, én hadd szeresselek.: ) Mint jó régen Őt. Igazából, csak elviselned kellett volna, meg párszor a válladat nyújtani.
Valamiért ez nekünk nagyon nem ment.. vagyis inkább neked. Vártam, hátha majd holnap úgy fogsz rám le nézni, mint óriás a törpére. Küszködés volt csak.
Ég és Föld vagyunk. Míg én szállok, repülök egyik ágról a másikra, addig te görcsösen kapaszkodsz a múltba. Még nálam is jobban ragaszkodsz a régi énedhez.
Talán majd egyszer újra látjuk egymást Bföldváron.. csak ez már a véletlen műve lesz, nem egy jóhiszemű kislány várva várt álma.

Inkább arra kérlek, hogy tartózkodjunk, mint a fejesek a parlamentbe. Nem akarok felőled hallani, mert te nem az én barátom akarsz lenni. Valaki teljesen mást keresel.
Remélem egyszer megtalálod a sok hazugság mögött.



szevasz tavasz, aliz voltam : )

ragasztó

Hány féle ragasztó van?
Most így hirtelen eszembe jut a blutek, a pillanat ragasztó, a stift, ami sosem ragad, cellux, szigszalag, technocol. Talán ennyi.
Mindenféle tárgyat megjavítanak, boldoggá tehetik az embert. Főleg, ha fontos az a tárgy.
Van még egy fajta ragasztó féleség, amit most az elmúlt pár napban ismertem meg. Furcsa, mert jó illatú, tényleg ragad, és szép zöldes kék szeme van. : )

Annyi kicsi szívet és lelket igyekeztem megragasztani, de az enyémmel nem sűrűn foglalkoztam.
Miért is? Úgy gondoltam van még időm itt barkácsolni, meg pepecselni vele. Aztán rájöttem, hogy hiába csinálnám most, én nem tudnám megjavítani. Nem értek hozzá. A sajátomhoz legalábbis nem igazán.
Már akkor rájöttem, hogy ez bizony más dolga..de kié?
Azok az állandó buta kérdések, és hülyeségek amik a fejembe mászkálnak. Fel tudnának falni belülről.

De amennyire meg akartam találni annyira nem sikerült. Hagytam, már őszintén szólva jobbnak láttam, ha senki se nyúlkál, mert csak még jobban összetörik, amit nem kéne.
Aztán csak úgy valahonnan elő került a ragasztóm.
Anyukám szokta erre azt mondani, hogy égből pottyant mese. Mint régen a tv-be..(egyszer az én rajzaimat is kivagdosták és mesét csináltak belőle. Irtó büszke voltam : ) )


Tény hogy mostmár nem kell se keresnem, se félnem. Azt hiszem ez mostmár így marad.

♥


szevasz tavasz, aliz voltam: )

Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.
Paulo Coelho

Nincs mit mondanom, küszködök ezzel is.

a lufi

Mikor a kislány megszületett, édesanyja egy lufit kötött vékonyka, kis csuklójára. Állítása szerint, a leányzónak szüksége lesz a lufira, hogy az őrangyala megtalálja őt időben, hiszen olyan kis apró még. Minél több ember vigyáz rá, annál tovább fog boldogan élni.

Talán tényleg igaza volt. Egy lufit meg lehet tölteni ezernyi dologgal, vízzel, levegővel, héliummal..szeretettel(?).. vagy csak felfújjuk épp, és engedjük elszállni, aztán újra és újra eljátszani ezt vele.
A kislány ahogy nőtt, egyre több mindennel kellett szembesülnie. A lufiját lassan jobban féltette, mint saját testi és lelki épségét. Lufi számára olyan volt, mint egy képzeletbeli barát. Játszott vele, minden fontos eseménynél ott volt vele.
Amikor először mászott fel a szekrény tetejére, amikor már a játszótéren futkorászott, első napjánál az iskolában, amikor az első csókját kapta, és amikor betöltötte a tizennyolcat. Ám, ahogy nőtt a- már nem is olyan- kicsi leányzó, úgy nőttek a problémák, és a baráti kör is.
Lufi lassan, már csak egy felesleges gyerekes dolognak számított, így a lány levágta a csuklójáról. Ugyan ki hinne abban, hogy a lufi miatt nem esik bántódása? Van elég barátja, és ismerőse ahhoz, hogy mindig biztonságban tudhassa magát. Hisz ők is vigyáznak rá.
Elengedte a lufit, és ebben a pillanatban, mintha keresztül száguldott volna elméjén és testén egy lélek. Összeesett, bőrére hó tapadt, szíve meghasadt. Szuszogását még látni lehetett, arcát sűrű pára borította. Szemeit lecsukta, ám fényük sosem tért vissza.
Amikor a lány észhez tért, saját ágyában feküdt, halványan emlékezett mi történt. Egy pillanatig csak álomnak hitte, aztán meglátta csupasz csuklóját. A lufi sehol. Már nagyon messze jár, valahol a menny és a végestelen kék ég határán.
Teltek múltak az évek, a lány közel sem volt ugyanaz az ember. Barátai elhagyták, egy pár új ember lépett be az életébe, de nem igazán számottevő egyéniségek. Mindegyiknek elmesélte a történetet a lufiról, de úgy mintha ő már bizony túl lenne az egészen. Mintha felnőtt volna a tényhez. Félt az igazságtól, hogy miatta van az egész. Nem szabadott volna másra hallgatnia.
Csak a szívére.



szevasz tavasz, aliz voltam. : )