küszöb

Ácsingózok a küszöbön, átcserélem a pólómat. Már megint fordítva vettem fel.
Ezer kis színes figura jelzi elejét, mégis eltévesztem, melyik az eleje. Ebből látszik mennyire nem figyelek a külső dolgokra, amik körbe vesznek.

Nem érzem az ingereket, amiket felém küldenek, kicsit bezárkóztam, mégis boldognak érzem magam.
Fáradt vagyok, mégis pörgök.
Sajnos tudom is, minek a jele ez. Egy teljes évvel lettem öregebb, legjobb barátom nélkül leszek nagykorú. Kevésbé fájnak az emlékek. Új emberek vesznek körbe, kikre csak mosolyogni tudok. Soha nem akarom, hogy sajnáljanak, csak szeressenek, mint Alizt. Szeressenek saját magamért. A kislányért aki bennem él. : )
Olyan mintha semmi sem változott volna születésem óta, mégis ha jobban belegondolok minden.
Megmaradtak álmaim, elvesztek a lehetőségek, és lassan mindenki csak egy kopott emlékké formálódik körülöttem. Új embereknek köszönhetem új életem, új életfelfogásom, és bátorságom mindenhez. A rosszaknak köszönhetem a tapasztalatot, a naiv rózsaszín ködös estéket, amikbe igazán belehabarodtam.

Megígértem, ha 18 leszek, megcsináltatom a világunkhoz a belépőt. Így is lesz, ott fog ékeskedni rajtam, mindennap büszke leszek rá, ránk. Végre megint magam mellett érezhetlek teljességedben.

Veszettül hiányzol : )



szevasz tavasz, aliz voltam.