hang[ulat]

Zörgő ágakon kuporog egy Keselyű. Fekete tollai csillognak a Hold fényében. Szinte csak úgy szikráznak. Szürkésebb pihéi, akár a gyárkémény füstje.
Vár valamire, vagy inkább valakire.. Igaz, sosem szokott vadászni, viszont most nyúlhúsra fáj a csőre.
Aztán motoszkálásra lesz figyelmes. Vajon mi lehet az? Talán az a bizonyos Nyúl. Lát valami fehéret, szinte a levegő is megfagy körülötte, annyira fülel.
Aztán hirtelen lecsapna, amikor észreveszi, ez nem a Nyúl, ez egy világosbarna Mackó.
Hirtelen visszakapja szárnyát, karmait visszahúzza a hasa alá, és nyájasan virnyog: " Szervusz Mackó ".
A Medve nem válaszol, csak halkan szedegeti az epret. Majszol, ez a kedvence. A Keselyű visszarepül, hatalmasakat suhintva szárnyaival. Üldögél, a szokásos helyén, várja a zsákmányt.
Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy Mackó beszél valakihez.. Gondolja magában, szegény Mackó, magában beszél, biztosan megbolondult. De ahogy jobban figyelt, észrevett valamit a hatalmas tappancsánál: az a Nyuszi!
A Keselyű szörnyen dühös lett, csapkodott, elkezdte kaparni éles karmaival az öreg Tölgy kérgét, mire az is megszólalt: Te madár! Mióta tartalak gyenge ágamon, mióta vigyázok a fiókáidra? Azt hiszem, nem kellene rajtam kitöltened a dühödet. Tudsz te mást is enni, miért kell neked pont az a szegény Nyuszi?
A vérszomj beszélt belőle: Mert erre vágyom! Szét akarom tépni, pici darabokra, vérét akarom érezni a torkomban.
A vén Tölgy így válaszolt erre aztán: Az életed vesztheted azért a nyúlhúsért, hisz az a Mackó sosem tágít mellőle. Úgy szereti, mintha a saját fajtájából való volna. Azt a Nyuszit csak úgy kaphatnád meg, ha a Medvét támadod meg..amit nem élnél túl.
Persze a Keselyű éhes volt, nem volt más választása, így szabadesésben zuhant lefelé a bozótba.
A Mackónak kitűnő hallása volt, így már a beszélgetést is hallotta. Szorosan magához húzta a Nyuszit, mire az kuncogva megszólalt: Medve, most olyan zavartnak tűnsz, talán bolondgombát ettél?
A Mackó, csak bólogatott, és mosolygott a Nyuszikára. Simogatta a fehér füleit, miközben tovább majszolta az epret.
Mikor a Keselyű lecsapott, a Medve hirtelen hátrafordult, és belekapott a felé száguldó madárba. Mancsai vérben úsztak, és azon gondolkodott, vajon a Keselyű miért nem hallgatott inkább a Tölgyfára, mintsem a gyomrára? Vajon mi értelme olt meghalni, úgy, hogy teljesen tisztában volt vele, hogy ez lesz a sorsa? Hiszen máshogy is történhetett volna. Pedig mennyi barátja volt, milyen gondos, vicces társaság volt.. már amilyenek a keselyűk lehetnek.
A Nyuszi riadtan szólt Mackójához: Ha most nem vagy itt, holnap már nem hallhattam volna a dörmögésed, te pedig már nem simogathattad volna a tapsifüleimet..
Aztán odabújt a Mackó hasához, és el is aludt a nagy izgalomban.





szevasz tavasz, aliz voltam: )