" You once told me, our fingerprints don't fade from the lives we touch. "
Egy filmből idézek, mégis mintha csak magunktól idéznék:
" Egyszer azt mondtad, nyomot hagyunk az általunk megérintett életekben. "
Kérdésem csak annyi, miért pont ma jöttem erre rá? Sokszor láttam már a filmet, értettem is. De miért pont ma, június 16-án? Miért olyan érdekes ez a dátum? Semmi sem történt június 16-án.
Nem látok már vissza olyan jól az emlékeimben. Annyira sok minden történt már, és annyira sok június 16-a elmúlt.
Nálam még mindig az a hang számít..az amit soha többet nem hallok újra.
Elmegyek, és veszek egy új füzetet. Elmesélek mindent neked. Minden egyes napomat megosztom, csak hogy tudd, mi van velem. Hogy kérdezhessek, hátha álmomban megsúgod a megfejtést.
Csak három szó az, amit még szükséges lenne elmondanom neked: szeretlek, hiányzol, megbocsájtok.
Szeretlek, mert te tanítottad meg, hogyan legyek önmagam. Hiányzol, mert már 897 napja nem láttalak, és valószínűleg nincs is esély, hogy lássalak. Talán egy, ha akad, de az sem megoldás. Megbocsájtok mindezekért. Amiért ekkora ürességet hagytál bennem, amiért ekkora fájdalmat okoztál.
Valójában ebbe az egész dologba belefáradtam már kicsit. Ezért jó, hogy vannak Ők.
szevasz tavasz, aliz voltam.
u.i: ma megértem, mint a piros alma, július 20-ig él még a blog, aztán már csak magamnak írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése