keddnek.

" Kedves Kedd!

Remélem jól telnek napjaid, így nyár közepén. Hiányzol, de tudom, hogy egy hét múlva megint itt leszel, és boldoggá teszel két kis lelket végre.
Gondoltam, írok Neked pár sort, mielőtt még ma elköszönök Tőled. Elmesélem, milyen volt Vasárnap bulija. Hát adtunk az érzésnek Szombattal, Szerdával, Csütivel és Péntekkel, viszont Hétfővel volt valami, igazából nem tudom mi zajlik a lelkében.
Én, mint jó barátja a Hétnek, jó lenne ha megérteném Hétfőt. Biztos hogy Ő nem ismer engem. Ez tény.. a másik kérdés, ami foglalkoztat még, hogy én mennyire ismerem Őt. A történtek szerint cseppet sem ismerem. Még annyira sem, mint hittem. Lehet, hogy kicsit több alkohol csorgott le a vékony torkán, - bár ment volna minimum a fele mellé - de attól függetlenül, nem kellett volna engem meg Szombatot megbántania. Ráadásul ilyen kimondhatatlan nagy hülyeségekkel.
Én nem haragszom Rá. Egyszerűen csalódtam. Inkább most kicsit elkerülöm a kínos beszélgetéseket és lerendezem a dolgokat a fejemben. Remélem Szombat is így cselekszik, Hétfő pedig végképp. Nagyon bízok benne, hogy helyesen fog cselekedni ezután, és átgondolja, mit mondd, de még jobban azt, hogyan cselekszik, viselkedik, egyes szituációkban. Remélem megtanulja ezeket kezelni. Végülis a leírás ott van a polcon, csak elő kellene venni.
Most elköszönök, kedves Kedd. Légy jó, ebben a hét napban, aztán találkozunk, és majd hozz magaddal nagyon sok jó kedvet, rengeteg napfényt, vicces pillanatot, millió fényképet és ölelést.

Csókol: Aliz "


szevasz tavasz, aliz voltam