Megszólalt a gitárja, és az egész terem csendbe burkolózott. Ránézett arra a vöröshajú kis csitrire, akire már a legelső pillantástól vágyott. Visszamosolygott rá, és a gitár húrjai csak úgy könnyeztek az ujjai alatt. Szinte a lábuk is beleremegett, ahogy egymás hangját hallották a mikrofonokból.
Oly' boldog volt maga a pillanat, mégis valamiért szomorú.. Ott állt a sarokban, piros szemekkel, könnyeivel küszködve, halálosan szerelmesen. Csalódott saját magába az öltönyös alak, félt a tudattól, hogy már soha nem lehet az övé a lány teljes pompájában. Legutoljára akkor hallotta így énekelni a lányt, mikor még ő kísérte gitárral. Fájdalom szürke fátyla ereszkedett a fiúra, nyakkendője szinte már fojtogatta.
S csak bámult maga elé, és végig futott a lelkén a meztelen üresség.
szevasz tavasz, aliz voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése