Éreztél már úgy, hogy a fellegekben jársz, mégis valamiért érzed a talpadon a finom forró homokot?
Éreztél már úgy, hogy a boldogságtól, és a szomorúságtól egyszerre könnybe lábadt a szemed?
Érezted már úgy, hogy igazán szeretnek?
Nem viccelek drága olvasó, nagyon nagyon nagyon régen éreztem már valakinek a szeretetét úgy igazán. Nem tudtam milyen az, ha valaki engem szeret, vagy hogy milyen az, hogy én szeretem őt. Volt, hogy vagy az egyik, vagy a másik működött, de olyan sosem volt még, hogy mindkét oldalról kölcsönös legyen az érzés. Számomra ilyen nem is igazán létezett eddig. Valamiért nem bíztam már benne. annyira sok időpocsékló kapcsolatba mentem bele, hogy az már félelmetes. Ezt most igazán akartam, akarom és még fogom is, ugyanúgy, ahogy Ő is. Nem érdekel ha nem láthatom mindennap azt a kalácspofit, akkor is az enyém, és tudom, hogy igazán én kellek neki.
Előtte még a gátlásaimat is eldobom. Gitározok, énekelek, vetkőzök, öltözök, hülyéskedek, butaságokat teszek. Egyszerűen érzem, hogy bármi történjék is, Ő itt lesz nekem, és koptatja velem együtt azt a bizonyos kifejezést.. : )
szeretlek : )
szevasz tavasz, aliz voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése