mornin'

Meztelen teste keresztbe fordult az ágyon. A takaró magához húzta, egybegyűrte, mint valami óriás hernyót. Fejét a párnába fúrta, dereka hullámjai egybe sűrűsödtek, lábait összefonta. Mintha csak egy másik lényt karolna, és húzna szorosan magához.

Az ablakon beszökött egy kevés fény, de redőny bácsi nem hagyja a őt felkelteni. A kis teremtmény azonban mégis pislogni kezdett, dallam csengett a fülébe, közben a fák levelei csak úgy simogatták gyönge kis lelkét.
Nem a szobájában kelt fel, ez egy teljesen másik világ. Talán csak álmodik. Keresi a párnáját, de helyette csak egy félig megrágott fűszálat talált a feje alatt. Mostmár teljesen bizonyos, hogy csak álmodik.

Visszafeküdt, és betakarózott puha selyemmel, és mélyen álomba szenderült. Hetekig, hónapokig, évekig aludt, aztán megint arra kelt, hogy puha arcát csiklandozza a nap. Kibújt a selyemből, és most már szárnyai is voltak. Gyönyörű szép sötétkék szárnyak. Élete legszebb meglepetése volt. Egy kicsit megint elgondolkodott, vajon még mindig álmodik? Hogyan lehetséges, hiszen olyasmit kapott, amire oly régen várt. Most nem takarózott vissza magányosságába, elrepült a legszínesebb fához. Ennél a fánál egyszerre volt tél és nyár, egyszerre volt boldog, s szomorú. Megölelte a vén tölgyet, és örömüket lelték egymásban, hogy újra beszélhetnek az élet furcsa, de mókás dolgairól.
A vén tölgy volt az egyetlen igaz barátja szegény csöpp lénynek. Mindig is azért akarta annyira a szárnyakat, hogy eljuthasson hozzá. A vén tölgynek rengeteg hasonló kis barátja volt. Köztük egy fiú, aki mindig gyökerein ülve és törzsének támaszkodva mesélte neki történeteit. Szerette a vén tölgyet, hiszen egy szó nélkül megértette őt.

Egy nap a fiú szomorúan ment ki a fához, egy kötéllel a kezében. Sosem vágyott másra, csakhogy igazán szeresse őt valaki. Életével végzett volna, csakhogy szerelmes lehessen. Feldobta a kötelet, hurkot szorított, mire a kis lény repült a vállára, és fülébe súgta, amit a fiú egész életében várt. Abban a pillanatban a kis pillangó emberi lénnyé változott.

Álmából felébredt és a fiú szunyókált mellette csendesen. ugyanaz a kedves arc, mint álmában. Akkor már tudta, hogy vele lehet igazán önmaga, a sötétkék szárnyai nélkül is.



szevasz tavasz, aliz voltam.