sebaj tóbiás.

Van egy saját rajzfilmhős barátom.

Szeretlek tényleg, nálad kevés boldogítóbb dolog van az életben.
Már kezdem azt hinni néha, hogy azon a bizonyos váron belül voltál már első beszélgetésünk óta.
Furcsa volt veled először találkozni, furcsa volt látni, hogy valaki tényleg olyan rajongással vesz körül, és tényleg annyira igyekszik jó lenni nekem.

De vajon valóban ilyen vagy?

Őszinte vagy, megmondod a tutit, hogy mi a mai műsor. Meg hogy mi az ami nem az.
Ezt szeretem, de vajon ugyanaz az ember maradsz, ha még messzebb kerülök, ugyanúgy fogsz keresni, ugyanúgy kapom majd a világháborús(VH) sms-eket?
Remélem így lesz, hiszen ígértél egy beszélő fényképezőgépet, igaz nem a te kezedből szedtem ki. De tudom, hogy megígérted, hogy lesz, akárhogy is, de lesz.
Te vagy aki tartja bennem a lelket, hogy sose adjam fel, szinte már a helyébe lépsz, és úgy érzem, a csillagokról már nem Ő hanem Te jutsz eszembe.

Vajon miért?!

Hát mert nem engedtél írni, ott a sátorban, augusztus este : ) Csak vigyorogni tudtam, egy negatív érzés nem hagyhatta el husi fejemet. Sok energia kell ahhoz, hogy ne gondoljak egy órában rá, te ezt kisujjadból kirázod, egyszerűen nem hagysz gondolkodni, és ez az ami miatt a legjobban szeretlek. Vigyáztál rám, legjobb pár napom volt a Balatonon. Vissza akarom kapni, most rögtön.

Remélem végre olyan bejegyzést írtam, amit eddig is vártál. Mindig mondod, hogy írjak,írjak, de ha egyszerűen épp nincs miről, nem tudok. Most van, mert nagyon hiányzol, de telefonálni nem akarok, mert tudom, hogy könnyes szemmel tenném le, és szitkozódnék még pár sort, hogy miért vagyok itt..


szevasz tavasz, aliz voltam. : )

rajzfilm

Ez csak egy rajzfilm, ilyen nem létezik, csak a képzeletünkben..

Dehogyisnem. Teljesen magávalragadó a történet.
Egy kislány, akinek nincsenek barátai, és egy öregember, aki barátok nélkül élte le életét.
Azt hiszem Max saját magát látta a kislányban, ezért voltak rohamai, minden egyes levél elolvasása után. A kislány tudattalanul bár, de írásaival, az öregember sorsát, valahogy jobbá tette. Mary levelei előhozták Max-ből a régi sérelmeket, a bántásokat, hogy valójában elméje sem ép. Bár nagyon sok lehetőségük lett volna találkozni, mégis, valamiért soruk úgy hozta, hogy valami másra költsék azt a pénzt, és később nagyon bánják meg. Mily furcsa.
Megbántani nagyon könnyű valakit, megbocsájtani nehezebb, és időigényes procedúra. Igaz, barátoknál így működik ez. Vagy talán mégsem. Ha már közeleg a vég, akkor jövünk rá, mennyire fontos a másik személy az életünkben, és már késő lesz időt és pénzt költeni a találkozásra.
Az ember van, hogy olyan embert választ legjobb barátjának, akivel talán alig találkozik, viszont sokat beszélnek, szinte érzik egymást. Talán igaz az a mondás, mint: Két testben, egy lélek.
Mi történik azután, hogy elveszítjük lelkünk felét?
Fogja más pótolni?
Lehetünk még ugyanazok a kislányok és kisfiúk Csodaországon kívül is?

Valaki igazán válaszolhatna :\

Nem hiszem, hogy bármi is pótolható ebben a világban. Részben esetleg. Hiszen egy idő után, lelkünk is megnyugszik egy kicsikét.
Szívünk legmélyén pedig mosolyogva könnyezünk, mikor meglátjuk a zsebében a képünket.

Köszönöm Mary & Max című film alkotóinak, hogy sosem fogom elfelejteni ki volt a legjobb barátom, és hogy mennyi mindent köszönhetek neki.



szevasz tavasz, aliz voltam.

péntek a.k.a. senki más

Víz csorog végig a hátamon, hallom jött valaki.
Hálló! Ne, Ne gyere be!
Ú bocs.
Észrevetted már, mennyi gondolatot előhoz a hajmosás? Ez annyira abszurd. Ki az a bolond, aki hajmosás közben is gondolkozik?
Hát én. Ki más?
Már a meleg törölközőt tekerem magamra, mikor feleszmélek. Tényleg egyedül terveztem a péntek estémet?
Nem is válaszolok, szerintem érzed feltevés súlyát. Igazából már csak dacból készülődtem azt hiszem, nem sok kedvem volt bemenni egy olyan helyre, ahol imádom a zenét, de csupa ismeretlen, vagy épp elérhetetlen arc vigyorog.

Félek a bohócoktól. Megijedtem, mikor beléptem az ajtón. Egy ismerős szempár, aki még mindig ugyanazért utál. Mert nem ismer.
Leültem a pulthoz, kikértem a kólám, és azt szürcsöltem, miközben lábaimban éreztem a dallamot. Az első koncertnek vége lett. Én még mindig csak mosolygok az összes emberre, várom a következő fellépő bandát. Nincs senki körülöttem, mellőlem egy nem várt hang szól:

Élvezted kicsi lány?

Csak egy mosollyal válaszoltam, de valahogy sikerült belekavarodni a beszélgetésbe. A legkülönlegesebb boldog szülinapi kívánságot kaptam meg ettől a fiútól, az énekestől.

Csörög a telefon, nagybátyám az. A második ember aki gondolt rám. Sietek, csodálkozva néz, miért voltam én egyedül koncerten?
Lényegtelen, menjünk bulizni! Csak egyszer leszel 18 éves, és mi most azt kicsit előre megtáncoltatjuk.
Mikor beértünk a helyre, már éreztem azt hiszem, hogy ma még történni fog valami világraszóló esemény.
Életemben először működött a megérzésem. Találkoztam jó pár ismerőssel tény, de amikor vele találkoztam, az volt az igazán meglepő.
Megláttam, és odarohantam hozzá, pedig emlékszem, mennyire utáltam kislányként. Mindig bántott, de jó pár év elteltével viszont jó barátok lettünk. Kevés fiút láttam, aki bevállalja a bocsánatkérést. Konkrétan ő az egyetlen.
Elmentünk, meghívott inni, de nem kértem, inkább csak úgy beszélni volt kedvem, mókázni.
Szeretem, mert következmény nélkül megölelhetem. Letörölhetetlen mosolya van, akárcsak nekem.
Aztán olyat mondott, amit soha többé nem felejtek el:

Köszönöm, hogy mindig mosolyogsz rám, husi.

Rajta kívül egyetlen ember volt képes ezt megköszönni nekem, ugyanígy.
Ez volt a legszebb ajándék, két év veszteség után.




szevasz tavasz, aliz voltam.

küszöb

Ácsingózok a küszöbön, átcserélem a pólómat. Már megint fordítva vettem fel.
Ezer kis színes figura jelzi elejét, mégis eltévesztem, melyik az eleje. Ebből látszik mennyire nem figyelek a külső dolgokra, amik körbe vesznek.

Nem érzem az ingereket, amiket felém küldenek, kicsit bezárkóztam, mégis boldognak érzem magam.
Fáradt vagyok, mégis pörgök.
Sajnos tudom is, minek a jele ez. Egy teljes évvel lettem öregebb, legjobb barátom nélkül leszek nagykorú. Kevésbé fájnak az emlékek. Új emberek vesznek körbe, kikre csak mosolyogni tudok. Soha nem akarom, hogy sajnáljanak, csak szeressenek, mint Alizt. Szeressenek saját magamért. A kislányért aki bennem él. : )
Olyan mintha semmi sem változott volna születésem óta, mégis ha jobban belegondolok minden.
Megmaradtak álmaim, elvesztek a lehetőségek, és lassan mindenki csak egy kopott emlékké formálódik körülöttem. Új embereknek köszönhetem új életem, új életfelfogásom, és bátorságom mindenhez. A rosszaknak köszönhetem a tapasztalatot, a naiv rózsaszín ködös estéket, amikbe igazán belehabarodtam.

Megígértem, ha 18 leszek, megcsináltatom a világunkhoz a belépőt. Így is lesz, ott fog ékeskedni rajtam, mindennap büszke leszek rá, ránk. Végre megint magam mellett érezhetlek teljességedben.

Veszettül hiányzol : )



szevasz tavasz, aliz voltam.

cseresznyéből meggy

A bácsi elveti a magokat, óvatosan szórja a meleg és dús, fekete földbe. Temetésen születik újjá a világ.
Új élet születik, éveken át növekszik a kis palánta. Abból aztán gyönge fás szár lesz, majd ölelgetni való törzs. Ahogy neki dőlsz a zöld lombú cseresznyefának, érzed a bogarak suttogását, a napfény ízét, ahogy a szél simogat.
Tavasszal virágba borul, aztán milliónyi cseresznyeszem, párban csüng le ágairól.
Milyen szép, egyszerűsége elragadó. Rózsaszín virágokból, parányi lédús, piros gömböcskék lesznek.
A kislány, akinek nagyapja a fát ültette, imádott ott ülni, és csak nézni. Belemerült az emlékeibe, fára mászott, és cseresznyét szedett. Mielőtt megette, mindig a fülére rakta, és úgy forgott a dombtetőn. Az egyik szemet megette a másik ott maradt egyedül.

'Szegény olyan magányos lehet így' - gondolta.

Tényleg az volt. Cseresznyeszemből, így lett savanyú meggy.
Összekeverjük a dolgokat.
Nem is gondolná az ember, mennyire fontos, hogy legyen párja a cseresznyének.
Egy szem cseresznye semmire sem megy. Még elültetni sem érdemes egyetlen apró magot. Egymással diskurálnak, együtt napoznak, együtt csücsülnek a kislány fülén, és együtt forognak a világgal.
Cseresznye páros gyümölcs, vagy mindkettőt eszed meg, vagy egyiket sem. Ne válaszd szét őket, csak mert az egyik kisebb, vagy éppen a madarak összecsipkedték.
A természet nem véletlen hagyta őket együtt. : )


szevasz tavasz, aliz voltam.
várok rád : )

a hónap zenéje: Norba - Bakancslista

ma csak képekben, hogy belém láss.

utálom.

Becsukom a szemem, kezeimet hallókáimra szorítom.
Forgok a szoba közepén. Erősen szédülök, de legalább így nem hallom.

Belefojtanak a mély vízbe, mikor így szólnak egymáshoz. Mintha szálanként tépnék ki barnás hajamat minden egyes pohár töréssel.

Nem akarom hallgatni, se elemezni, nem akarom egyiket se védeni, nem akarom egyiket sem jobban szeretni.

Én csak a gyerekük akarok maradni. Mindkettőnek.

Nem akarom, hogy végleg széthulljon minden körülöttem. Nem akarom, hogy eltűnjön, amibe belenőttem.
Kompromisszumot kötni nem lehet, elválni nem lehet, szeretni nem lehet.




szevasz tavasz, aliz voltam.