A bácsi elveti a magokat, óvatosan szórja a meleg és dús, fekete földbe. Temetésen születik újjá a világ.
Új élet születik, éveken át növekszik a kis palánta. Abból aztán gyönge fás szár lesz, majd ölelgetni való törzs. Ahogy neki dőlsz a zöld lombú cseresznyefának, érzed a bogarak suttogását, a napfény ízét, ahogy a szél simogat.
Tavasszal virágba borul, aztán milliónyi cseresznyeszem, párban csüng le ágairól.
Milyen szép, egyszerűsége elragadó. Rózsaszín virágokból, parányi lédús, piros gömböcskék lesznek.
A kislány, akinek nagyapja a fát ültette, imádott ott ülni, és csak nézni. Belemerült az emlékeibe, fára mászott, és cseresznyét szedett. Mielőtt megette, mindig a fülére rakta, és úgy forgott a dombtetőn. Az egyik szemet megette a másik ott maradt egyedül.
'Szegény olyan magányos lehet így' - gondolta.
Tényleg az volt. Cseresznyeszemből, így lett savanyú meggy.
Összekeverjük a dolgokat.
Nem is gondolná az ember, mennyire fontos, hogy legyen párja a cseresznyének.
Egy szem cseresznye semmire sem megy. Még elültetni sem érdemes egyetlen apró magot. Egymással diskurálnak, együtt napoznak, együtt csücsülnek a kislány fülén, és együtt forognak a világgal.
Cseresznye páros gyümölcs, vagy mindkettőt eszed meg, vagy egyiket sem. Ne válaszd szét őket, csak mert az egyik kisebb, vagy éppen a madarak összecsipkedték.
A természet nem véletlen hagyta őket együtt. : )
szevasz tavasz, aliz voltam.
várok rád : )
a hónap zenéje: Norba - Bakancslista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése