2010. november 25., csütörtök

utálom.

Becsukom a szemem, kezeimet hallókáimra szorítom.
Forgok a szoba közepén. Erősen szédülök, de legalább így nem hallom.

Belefojtanak a mély vízbe, mikor így szólnak egymáshoz. Mintha szálanként tépnék ki barnás hajamat minden egyes pohár töréssel.

Nem akarom hallgatni, se elemezni, nem akarom egyiket se védeni, nem akarom egyiket sem jobban szeretni.

Én csak a gyerekük akarok maradni. Mindkettőnek.

Nem akarom, hogy végleg széthulljon minden körülöttem. Nem akarom, hogy eltűnjön, amibe belenőttem.
Kompromisszumot kötni nem lehet, elválni nem lehet, szeretni nem lehet.




szevasz tavasz, aliz voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése