Együtt akarom eldönteni veled, veletek. Vajon az álmaim a valóság, vagy a valóság csupán egy rossz álom, melyből egyszer felkelek, és minden újra szép lesz? Lehetséges, hogy a legjobb barátom még mindig követ, és ezért maradtam itt? Mi történhetett?
Várok. Egy jelre kellene hagyatkoznom. De néha ez a valóság is csak álomnak tűnik, mikor meglátlak a busznál, vagy mikor megölelgetsz. Ki tudja, talán csak egy álom vagy.
Szerelmes vagyok ebbe az egész gyermeki tudatlanságba. Imádom, ahogy simogat, ahogy betakar, ha fázom, beleszerettem az összes elsuttogott szavába. Kívánom, hogy még ringasson, ezen a végtelen óceánon, akarom, hogy fogja még a kezem, és lóbáljuk a cipólábainkat a hídról.
Hogy jóérzést hagyjon csöppnyi bucifejembe. Hogy megmutassa végtelen tekintetében a csodát.
És hogy végül ezt a titkot megfejtve, mosollyal intsek búcsút az álmoknak, és a valóságnak.
szevasz tavasz, aliz voltam ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése