ott.

Már azt hittem, hogy soha többé nem engeded, hogy célkeresztben álljak.
Most mégis itt vagyok, ott helyett.
Vörös és fehér karikák tekerednek csuklóm körül, leszorítanak. Minél jobban akarok kitörni, annál jobban tartanak vissza tőled. Látlak, de valami eltakarja az arcodat, nem látom azt az arc kifejezést.
Könnybe lábadt szemmel nézek feléd. Pont olyan, mint a nyári zápor a zöld rétre. De hol van a szivárvány?
Fordulj vissza felém, és meglátod.
Magad körül forogsz, élvezed, hogy szédülsz, hogy sodródsz. Elképzeled, milyen lenne, ha ott lennék. Legszívesebben a kezemet fognád, butaságokat súgnál a fülembe, mosolyt varázsolnál az arcomra.
Lehajtott fejjel várom, hogy a célkeresztből valaki ki szabadítson.
Aki megtehetné, az pont te vagy. És te fogod rám azt a nyilat. El akarsz fojtani minden érzést, minden gondolatot, ugyanúgy, ahogy én is.

Zsebemre nézek, te odajössz, és kiveszed azt a levelet, amit még te írtál. A csuklómról a kötelek leszakadnak, kezedből kiesik az íj. Zsebedbe nyúlok, ahonnan egy rajzot veszek ki. Felnézek rád, és csak annyit mondok: ott akarok lenni.

Felkeltem, megzavarodtam.


szevasz tavasz, aliz voltam : )