Haragosan ordított rám a Nap, vedd már fel, gyerünk, játszd el rajta.
Nem kell kottát keresned hozzá, nem kell semmiféle leírás, csak a lelkedből jöjjön. Zúgjon hangosan a teste, húrjai zengjenek ujjaid alatt.
Hunyd le szemed.
Érezd.
A hangját, a benne lévő emberi mivoltot. A szeretetet, és törődést, ahogy combodhoz simul. Minden rezdülését, ahogy adja ki magából az erőt, a te kezeid közé.
Megbolondít téged, amennyire nem akartál vele lenni, oly annyira húz most magához. Szívedhez szól, minden egyes pengetésnél. Egyéniséggé varázsol, miközben csak élvezed a zenét, ahogy süt a nap, vagy kopog az eső a párkányon. Ahogy a fű simogat, és ahogy a hó ropog a talpad alatt.
Bonyolult szerkezet, ha túl sokat nyúzod elpattan egy húr, és megszakad a szíve. De ki tud ellenállni egy ilyen csábító formának, egy ilyen dallamnak?
Jóformán senki sem. Kézről kézre jár a szobában, rosszalló tekintettel nézel mindenkire, aki csak megérinti. Nem veszi észre senki, neked mit is jelent valójában a hangszered.
Butaság, de beleszerettél.
szevasz tavasz, aliz voltam : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése