Minden egyes szívdobbanás egyre nehezebb, egyre lassabb, egyre zavarosabb, egyre több szürke tényező nyomja.
Az egyiket várom.
A másik hiányzik.
Ő éppen megbántott, tőle hiányzik a megértés.
Te nem figyelsz rám.
Te hátam mögött susmutolsz.
Ők meg csak veszekednek.
Nem bírja el a csöppnyi lelkem ezt a sok mindent. Széthullik minden darabjaira.
Már azt sem tudom, hogy hol volt a helyük.
Puzzle-ként kár őket összerakni, hiszen ezek szép emlékek, de más-más embertől. Nem kapcsolódnak egymáshoz. Csak hozzád.
Ne hagyd, hogy ezek miatt semmilyennek, üresnek érezd magad. Ne hagyd, hogy elússzon a lelked miattuk egy olyan szigetre, ahol se pálmafák, se napsütés nincs.
Inkább ápolgasd új emlékekkel, új emberekkel, és a többi emléket csak tedd el egy dobozba.
Ásd el, olyan mélyre, hogy még magad se találd meg, mikor keresnéd őket.
Én így teszek, hogy mosolyogni tudjak.
szevasz tavasz, aliz voltam : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése