2010. november 22., hétfő

lennék én madár

Egyetlen egy ember sem okozott még ekkora csalódást. Pont neked kellett elsőnek lenned.. ??


Erre is sor került.
Engem őszintén szólva zavar. Mintha taszítanálak téged.
Vagy nem vagy már rám kíváncsi, vagy csak egész egyszerűen meguntál.

Megértem.
Közölhetnéd.

Remélem tudod, hogy én nem foglak követni a szeretetemmel.
Ez világos, és érthető jel volt. Tehát békén hagylak.

Utáltam a mai napot, gyere vissza hétvége. :\

Repüljünk szárnyas pónikon, porszívózzunk szivárványt, gondoljuk át az egész világot, bolonduljunk meg a fényektől, öleljük át a tavaszt, csókolgassuk a nyarat, menjünk délre, és süttessük a hasunkat!
Igyunk limonádét, fújjunk lufikat, fessünk a falakra, állítsunk sátrat, és együnk müzlit pohárból!
Beszéljük meg, milyen szép dolog a szerelem/hiány, mondjuk ki, amit a másik hallani akar, és hazudjunk kedvesen, csakhogy nyugodtan üljünk a vonaton, hazafelé a Balatonról.

Legyünk végre madarak.
Csakhogy ne kelljen azt az egy csalódást újra átélnem.




szevasz tavasz, aliz voltam : )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése