Kívánod.
Nem bírsz nélküle élni.
Az életünk arról szól, hogy ezeknek a drogoknak éljünk.
Futunk a dílerek után, mikor már kényszeresen kopogunk az asztal sarkán. Csikorgó fogakkal szaladunk a végtelen utcán egy kevéske emlékért. A kapucni mögül a legjobb barátod néz vissza rád, vigyorogva átnyújt egy fotót, amin ketten vagytok, és elkéri azt, amibe kerül ez: kicsi szíved egy darabját.
A rossz emlékek, a jó emlékek .. egyre megy ki a játék: valami olyasmire gondolni, ami már elmúlt, és valószínűleg ugyanolyan úgysem lesz. Nem lesz ugyanolyan a szeretet, nem lesz ugyanolyan a félelem, a barátság. Nem fogsz már pont úgy szeretni, nem fogsz ugyanúgy szerelmeskedni, de még ölelni sem.
Az emlékek dolga, hogy elszomorítsanak. Én mégis mosolygok rajtuk. Az utóbbi néhány évben megtanultam egyedül is mosolyogni.
Nem is tudjátok mennyire jó álca ez egy szívnek, aminek a darabjait már rég eladták.
Kívülről úgy tűnhet, minden rendben velem, mégis megkérdezed, - mi a baj? Suttogva hazudok, és csak annyit kívánok, hogy te legyél ő. Akármennyire próbálkozom, nem megy nélküle. Nem tudok mit tenni, elfutok a díleremig, és álomba ringatom magam azzal a fényképpel. Az álom egyfajta menekülési útvonal, ami mindig ott van az első tervek között. Lebegek tőle, szinte belémhasad az a kés, amit az álomtól kapok.
Valahol elvesztem a fonalat, és arra kelek, hogy a napfény simogat a redőny résein át. Fények suhannak végig a testen, amiben lakok, cirógatják, és nyomot hagynak gyenge bőrén. Piros kis karcolások mindenhol, itt akarok kitörni belőle. Nem enged, fél mindentől, utál itt lenni. Nem szeretem, hogy még mindig ilyen.
Csak egy úton szabadulhatok a függőségemtől. Megtalálni azt a testet, amit akkor elhagytam. Itt van valahol a lakásban. Vagy ha nincs itt, Szegeden megkeresem az öreg temető melletti utcában, vagy a belvárosi híd közepén. Esetleg Pesten a Margit-szigeten hagytam, vagy itthon a vasútállomáson. Talán a szökőkútban megfulladt, mikor beleestem.
Nem tudom, csak azt hogy hiányzol Déw.
Azóta az integetés óta várom, hogy megijessz az ajtó mögül előugorva, hogy - HÁ! Átvertelek Husi!
Először megvernélek, hogy hogy tehettél ilyet, aztán megölelgetnélek. És minden a régi lenne, nem lenne több dec. 23-a, énekelhetnél, míg gitározok. Megtanítanál végre gurulni négy keréken, én megtanítanálak, hogy kell bánni Bercivel. Várnál engem a vizsgák végén a sulikapuban, ott lennél az összes szülinapomon, minden nyáron egy hetet a Balatonon töltenénk, vitorláznánk, és nyár végén elennénk OSG-re, meghallgatni olyan koncerteket, amik nem is érdekelnek. Annyi tervem volt még, és te mindben ott vagy. Ott vagy minden egyes pillanatomban, mozdulatomban. Belehallak a szélbe, az esőbe. Látlak az összes fiúban, aki kicsit is hasonlít rád.
Először megvernélek, hogy hogy tehettél ilyet, aztán megölelgetnélek. És minden a régi lenne, nem lenne több dec. 23-a, énekelhetnél, míg gitározok. Megtanítanál végre gurulni négy keréken, én megtanítanálak, hogy kell bánni Bercivel. Várnál engem a vizsgák végén a sulikapuban, ott lennél az összes szülinapomon, minden nyáron egy hetet a Balatonon töltenénk, vitorláznánk, és nyár végén elennénk OSG-re, meghallgatni olyan koncerteket, amik nem is érdekelnek. Annyi tervem volt még, és te mindben ott vagy. Ott vagy minden egyes pillanatomban, mozdulatomban. Belehallak a szélbe, az esőbe. Látlak az összes fiúban, aki kicsit is hasonlít rád.
Csak egy emlék vagy - az én függőségem igazi tárgya.
Irány Bcsaba, ott majd minden elfelejtődik.
szevasz tavasz, aliz keres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése