Már tegnap éjszaka megakartalak írni.
Van úgy, hogy az ember boldog, - vagy csak annak érzi - olyan igazán felhőtlenül boldog.
Látszólagosan szép az idő, sok a gyerek, sok barát, hideg sör, kukorica, rózsaszín vattacukor, meg miegymás.
Másrészt a feje tetején áll minden és semmi kedved a ringlispilt nézni, túl gyors, túl ijesztő, mégis felülsz rá.~
A zsebemben hordom csodaországot. Jó lenne tudni, hogy melyik zsebembe, mert rengeteg zsebem van. Talán ott van az összesben egy egy darab, és csodaországot csak zsebenként kisadagokban kapom. Az is lehet, hogy épp a mosásban van az a ruhadarab, aminek a zsebében van. De az is lehet, hogy már rég kinőttem, vagy éppen kidobtam, mert elszakadt.
Az is lehet, hogy még meg se vettem azt a ruhát. Vagy lehet, hogy éppen most rakják fel a vállfára, vagy épp árazzák le.
Nem tudom, én csak annyit tudok, hogy fel akarom venni !
~ Ez a körhinta csak forog, belebolondulok, mennyire elszédíti a fejem. Nincs se eleje, se vége. Csak forog. Meghasadok ettől az érzéstől. Úgy érzem nincs értelme, mégis olyan szép, ahogy szédít és bolondít.
Nem tudok semmit se tenni, felszállni félek, kavarogni akarok a világgal, és már pénzem sincs, hogy befizessem magam.
Sajnálom.
szevasz tavasz, aliz elbújt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése