2012. augusztus 8., szerda

kedd, ami Vasárnap

Nyitott ablaknál ülök, lesem a felhők habozását, lesem a fűszálak hajladozását, lesem ahogy a busz elpöfög a szoba előtt, lesem az autókat, számolom őket. Hol süt a nap, hol fúj a szél.
Ugyanaz a nap süt az arcomra, mint a tiédre, mégis.. nem mellettem ülsz, nem rakod a karod a padra, a hátam mögé.
Ugyanaz a szél kócolja hajunkat, mégsem érzed szőke tincseim illatát, és én sem pöndörgetem a hajszálaidat az ujjam köré.
Mikor leszállok az ablakpárkányról, mindig azon gondolkodom, vajon melyik pillanatban esek el, és töröm ki a nyakam. Ez igazából csupán azért érdekes, mert belegondolok mennyivel másabb lenne akkor az életem, ha ez tényleg megtörténne. Vajon hiányozna a futás, amikor sosem szerettem? Vagy hiányozna, amikor nyujtózáskor görcsöl a vádlim és a combom?
Valószínűleg igen. Amikor elveszítünk valamilyen képességet, barátot, akárkit, akármit; akkor az befolyásolja az elkövetkezendő időket. Befolyásolja a gondolkodásod, a tudatod, viselkedésed mások felé.
Ez mind szép és jó, de ki mondja meg, hogy amit teszel az helyes, avagy semmiképp sem az.
Én tudom a választ persze, és megsúgom te is.

Igazából még mindig elszomorít az a hely. Visszaolvastak pár bejegyzést nekem, -a sajátaim közül- és rájöttem, mennyire bíztam Szófiában. Mennyi energiát, pénzt, szeretetet, törődést áldoztam bele, és a köszönet, egy sárga csekk lett. Amit sem kifizetni, sem eltörölni, sem kidobni nem lehet. Az a számla beleégett a fejembe, és nincs mese, elérte, hogy egy életen át utáljam emiatt azt a helyet.
Úgy érzem magam, mintha a mese most érne a végéhez, mintha jövőhét kedden jönne a Vasárnap. Azért nagybetűs Vasárnap, mert amióta itthon vagyok, úgy érzem minden nap péntek, vagy szombat. Sosem jön a Vasárnap, és küld engem vissza a busszal azokhoz a dombokhoz. Rossz érzés fog el, tényleg félek attól, hogy újra ott kell lennem, még ha ilyen nagyon kevéske időt is.
Remélem mikor a flasztert éri a lábam, megnyugszom a melegtől, és megbékél a kis lelkem, mert még mindig sokan vannak, akik ott várnak rám.



szevasz tavasz, aliz utazik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése