Kicsit hosszadalmas, és fárasztó töprengés eredménye ez a blog. Igazából a miért-je még mindig titok számomra, egyszerűen csak valamilyen belső késztetést éreztem.
Ez elég indok nem? : ) Talán. Most ne kezdjünk ezen filozofálni.
Hétvégén megtaláltam egy rég elvesztett levelet, aminek úgy örültem, mint mostanában semmi/senki másnak. Azt hiszem visszakaptam, amit elvesztettem, ami elkeveredett. Mintha újra saját magam lennék. Ugyanaz az életvidám,kedves,buta és naiv gyerek, mint 2 éve.
És végre jön a nyár. : ) Szerelmes leszek belé, és vele is maradok. Soha többé nem lesz tél. Nem engedem, mert akkor mindenki olyan szomorú lesz, és én sem tudok életem végéig másokat vidítani..Báár ha jobban belegondolok nekem ez a dolgom. Mint a szuperhősnek menteni az életeket, vagy a tündéreknek meséket faragni.
Elmúlt pár hónapban túl sokat törtem a fejem. Most kicsit le fogok állni. Takarékra veszem magam, és csak élvezem a helyzetet.
Az összeset. Ameddig és ahogyan lehet.
szépéjt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése