Jó volt ez a délutáni film. Volt értelme, régi kérdésre válaszolt, mint a legtöbb hasonló stílusú film. Amit szeretsz, sose add fel, küzdj érte, és a végén úgyis te nyersz.
*** Vajon a való világban is így van?
Én nem tudhatom, hiszen én nem is élek a való világban. Szóval én hiába próbálgatok megoldást keresni.
Inkább tőled kérdezem. Te vagy elég erős és kitartó egy ilyen kaliberű kihíváshoz?
Szerintem nem, ne haragudj, de most pesszimistának kell lennem. (fordított pszichológia..ha azt mondom nem tudod megcsinálni, meg fogod : D )
Mellesleg hinni is kell benne.
*** Te miben hiszel?
Csak magamat tudom ismételni.. Szerintem az a legbiztosabb, ha saját magadban hiszel. Nem kell isten, semmi hasonló ahhoz, hogy hinni tudj. Már ha ez tudás kérdése.
Fanatikus kérdésfeltevő vagyok. Imádok kérdezni. Ha nincs rá rendes válasz, imádom boncolgatni darabjaira, míg valami teljesen más témához lyukadok ki.
*** Ez normális?
Erre tudom a pontos választ. Valakinek igen, másoknak nem. Sőt, már-már a skizofrénia felé hajlik.
Kedvenc kérdésem, amire sosem kapok választ, az titok, de szerintem aki jól ismer, tudja nagyon jól miről beszélek.
Ezzel csak annyi a problémám hogy mégis minek van akkor? Vagy én minek kérdezem? Vagy ő miért nem válaszol?!
Na jó, mára elég volt a válaszolatlan kérdésekből.
szépéjt : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése