Sőt nem csak ma, ebben a 19 hónapban..
Szenvedtem miattad.
Elmentél köszönés nélkül, itt hagytál engem, mint legjobb barátodat.
Rám hagytál milliónyi apró emléket, melyek édesek, mégis keserű ízt hagynak maguk után.
Ennyi idő alatt mennyi képet, és idézetet gyüjthettem volna be?
Hányszor eshettél volna még azzal a tetves boarddal?
Hányszor lógathattuk volna a lábainkat le a hídról?
Mennyiszer fújhattam volna bele a füledbe?
Mennyi puszit nyomhattam volna a mocskos homlokodra?
Hányszor de hányszor baszhattál volna le a hülyeségeimért, és hányszor ehetedd volna le a gatyádat?
Hányszor vigasztalhattuk volna egymást egy-egy rossz emlék/lépés miatt?
Hányszor rúghattalak volna fenékbe, mikor már kissé illuminált állapotba vagy?
Mégis hányszor mondhattam volna hogy szeretem a buksidat?
hm?! ^^
Könnybe lábad a szemem, ahelyett hogy elmosolyodnék a sok hülyeségen, amit tettél.
Amit alkottunk az örök, akárcsak mi.
' - bármi történjék is, mindig a kis kócos, süti illatú, esvekelő, pindúr barátom maradsz.
- és bármi történjék, nekem mindig is az a buta, táncoslábú, colos, deszka király jó barát maradsz. ' : )
Azt mondtad bármi, és tudod jól én nem szegem meg szavam.
örökre a legjobb barátom maradsz.
miss you so bad <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése