2010. július 18., vasárnap

mert aki bízik..

Annyira vártam, hogy tönkrement mire elkezdődhetett volna.
Nem is miattunk, inkább a sors.
Ez nem igazság, hogy én mindig csak várok,
aztán boldog vagyok,
aztán meg sírok.

És a legnagyobb hazugság az egészben, hogy még mindig bízok és hiszek.
A legjobb barátom mindig azt hajtogatta, hogy bízzak, hogy reménykedjek. Ne keseredjek el, mert vannak néha akadályok az életben, azért, hogy megtanuljunk küzdeni.
Az utóbbi időben nem harcoltam semmiért sem. Feladtam rögtön, mikor csalódtam, mert nem szólt rám senki. Nem mondta senki, hogy
Ne siránkozz már te buta lány..kicsit küzdj még érte !

Igaz, hogy már jócskán fuldoklom emiatt is.

De ezzel még nem lehet csak úgy befejezni az egészet.
Másra nem vagyok kíváncsi, csak Rád. Nem akarok mással találkozni, nem akarok mással lenni, nem akarok másé lenni.

Meg fogom oldani a problémát, csak egy kicsit segíts nekem. ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése