Mégis miért illik rád ez az idézet annyira, hogy már te is elhiszed?
Jó a kérdésed, kedves idegen. Elgondolkodtat.
Ez az idézet nem csak, hogy félelmetesen hasonlít, de már-már saját énemet vélem felfedezni benne.
Minden bizonnyal nem vagyok egyedül ebben a szituációban sem.
Gondolok itt a sok eleresztett álmomra, kívánságomra. Reálisan az ember úgy érzi nem érheti el őket, képtelenség, ezért inkább hagyja őket. Mégis valamiért görcsösen szorítja magához azokat az álmokat, a végtelent.
De mégis, mi értelme van ennek a pár szavacskának, ha maguknak mondanak ellent?
Mint amikor kérsz egy bögre teát, és tejet iszol, mert a tea elfogyott. És ennek örülsz, mert szomjúságod elmúlt.
Belül persze ugyanúgy teázni akarsz.
Más felől, érdemes-e a végtelenbe kapaszkodni, átölelni?
Szerintem igen.
Egyszer egy jó barát azt mondta, hogy merjek nagyot álmodni. Lehetséges, hogy csak egy kis része fog teljesülni először, de aztán ahogy növök, az álmom is módosul. Így életem végén el fogom érni azt, amit igazán szeretnék.
Elvesztettem a fonalat. Keresgélem, de valahogy nem találom. Eltünt a sűrű rengetegben, valahol a fák között ordít, a nevemet kántálja.
Nem veszem észre, csak tovább megyek az ösvényen, míg elém áll egy magas, kétlábonjáró borosüveg. Nem enged elmenni, azt mondja beszéljük meg. Hát beszélünk, de úgy tűnik nem jutunk semmire sem. Pedig nagyon jól ismerem őt. De ő csak azt hajtogatja, hogy többször ne számítsak rá.
Rábólintok, és néhány könnycseppet hullajtva tovább megyek.
A bortól általában rossz emlékek jönnek elő, néha elsírod magad miattuk, máskor pedig jóízűen kuncogsz az egészen.
Én próbáltam vele nevetni, de ő csak nézett, láttam a szemében a szikrát.
Megijedtem, sarkon fordultam, a gondolataimat a fák között hagytam és odafutottam a legkedvesebbhez..
sajnálom .
szépéjt : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése